Mivel enyém lett a Tom Hanks társaságában készült, első közös fotó Budapesten, így őt hagytam dolgozni, nem is kerestem. Ehelyett a többi színészt figyeltem a forgatáson munka közben, tisztes távolságból. (Valahogy mégis úgy alakult, hogy egy befolyásos ember (egy ügyvéd) a segítségemet kérte, akinek a nevét nem írnám le.)

A forgatást a szokásosnál egy héttel előbb fejezték be, így az utolsó pillanatban derült ki, hogy Tom Hanks melyik nap utazik a film forgatásának következő helyszínére; Olaszországba. Bár se pontos időt, se helyet nem tudtam, biztosra vettem, hogy magángéppel fog utazni. Igyekeztem kitalálni, hogy mikor tudnék vele találkozni a reptéren, míg végül hajnali három órakor indultunk autóval a helyszínre.

Az érkezést követően sajnos három órát kellett várnom a reptéren, ez idő alatt a sofőrömnek is dolga akadt, így Tom Hanks érkezésére egyedül maradtam. Először a repülőgép pilótái érkeztek meg, majd fél 7-kor begördült Tom Hanks autója.Tudtam, hogy a forgatások alatt nem lehetett zavarni, és azt is, hogy voltak rossz tapasztalatai, ezért egy kicsit izgultam, még annak ellenére is, hogy apró búcsú ajándékkal készültem a találkozásra.

Azt nem tudom, hogy az előző találkozás miatt emlékezett-e rám, de Tom a kocsiból jókedvűen, mosolyogva, poénkodva szállt ki, és anélkül, hogy bármit mondtam volna, elindult felém. Átadtam neki az ajándékot, majd nyúlt a filcemért és aláírt nekem 2 db plakátot, amik azóta már a szobám falát díszítik bekeretezve. (A plakátokat gyönyörűen írta alá, a teljes nevét kiírta, ami eddig nem volt rá jellemző, hisz szinte mindenhova csak T H-t dedikált.)

Az autogram után a a közös fotót természetesen annak ellenére sem hagyhattam ki, hogy készült már ilyen. Az első napárnyékos lett, így cseppet sem bántam az újabb fényképet.

Tom mosolyogva nyúlt a fényképezőért, majd viccesen közölte “nem selfie”. Azután szólt a menedzsernek, aki éppen a csomag pakolással volt elfoglalva, hogy azt bízza a sofőrre és jöjjön fotózni!

A közös fotó elkészülte után kezet fogtunk és elköszöntünk. Tom mosolyogva, viccesen lépkedett fel a lépcsőn, majd megfordult, és visszaköszönt még egyszer!

Ez volt az első alkalom, amikor egy ilyen nagy embert érkezéskor és távozáskor is köszönthettem, valamint munkája során is figyelemmel kísérhettem őt. Igen felemelő pillanatok voltak ezek, amit már senki nem vehet el tőlem és örökre megmarad nekem!

Forrás:http://mozinezo.hu/hirek/bucsu-tom-hankstol.mozi